Live for the moment, regret it later

Ajánlók, receptek, tanácsok, ötletek, szórakozás bárkinek

Eldorádó

Eldorádó egy mitikus ország Dél-Amerikában, amelyet a régi utazók a bennszülöttek elbeszélései szerint az Amazonas és Orinoco közti vidéken, főképpen annak keleti részében, Guyana határain, az Ojapock forrása körül kerestek. Az ország közepén, a legenda szerint, egy Parime nevű tó partjain áll egy város, Manoa del Dorado, amelynek házait aranylemezek borítják, kövezete pedig drágakövekből áll; ide menekültek az inkák utódai, akik mindennap friss aranyporral hintették be testüket és színaranyból készült palotában laktak. A legenda hatására, amelyet valószínűleg Francisco de Orellana, spanyol hajós terjesztett el, több utazó indult Dél-Amerikába, többek között Philipp von Hutten, Sir Walter Raleigh és Gonzalo Jiménez de Quesada.

Bármennyire is hihetetlennek tűnik, Eldorádó legendájának gyökerei nem Latin-Amerikában keresendők, ha nem a jó öreg Európában. A középkori Európa helyzete ugyanis nem volt túl rózsás; a nyomor, a nélkülözés, és a szegényes életkörülmények közepette hitték az emberek, hogy kell lennie valahol egy jobb világnak, tele arannyal, ezüsttel, drágakövekkel, és nem utolsó sorban boldog emberekkel. Mikor Kolumbusz Kristóf első útjára indult, a spanyol királyi házaspár is ez okból támogatta őt, hiszen Spanyolország akkoriban igen eltörpült az európai nagyhatalmakkal szemben, így érthető, hogy az új világ ígérete egyet jelentett az arany hívogató szavával. Kolumbusz úti beszámolói - melyek hatalmas gazdagságról szóltak -, adták az alapját Eldorádó legendájának, habár akkor még nem így nevezték.

 

Francisco Pizzaro egy egyszerű disznópásztor volt, mégis sikerült leigáznia maroknyi emberével a hatalmas Atahualpa inka királyt 1535-ben. A király, életéért cserébe, egy megtöltött szobányi aranyat, és kétszer annyi ezüstöt ajánlott Pizzaronak. Országszerte indultak meg a lámakaravánok az arannyal, ezüsttel, ami felkeltette a spanyolok mohóságát. Azonban elkövettek egy nagy hibát! Atahualpát kivégezték, mielőtt megérkezett volna a fizetség. A királynak azonban még sikerült kiadni utolsó parancsát. A kincset el kellett rejteni. De ez nem volt elég!

 Inka vezetők parancsára a városokból összeszedték a többi vagyontárgyat is, és „eltűntették” egy különleges technikával, az inka cementtel. A kincseket általában barlangokba rejtették, melyek bejáratát befalazták, majd a réseket ezzel a cementtel töltötték ki. Miután megszárad, az inka cementet lehetetlen volt megkülönböztetni a természetes kőtől. Így tehát a spanyolok fizetség nélkül maradtak. Ennek ellenére nem adták fel! Az arany utáni vágy eluralkodott rajtuk, már-már beteges méreteket öltve. Érezték, hogy az Inka Birodalom gazdagsága számukra elképzelhetetlen méreteket ölt, és úgy gondolták, kell, hogy legyen egy forrás, egy város, ahova a legtöbb kincset elrejtették. Az indiánok, mikor kérdezték őket, merre van az aranyváros, a szélrózsa minden irányába intettek. Ez volt az ő sajátos bosszújuk a spanyolokkal szemben, akik megölték uralkodójukat, elhurcolták és halálra dolgoztatták őket a bányákban, sőt; hihetetlen mennyiségű műalkotásukat beolvasztották a gazdagság reményében.

Ráadásul élt egy legenda egy indián törzsről, mely uralkodóját minden évben arany porral hinti be, majd áldozat gyanánt aranyból készült tárgyakat hajítanak egy tóba a falu közelében. A legenda bebizonyosodott, hiszen a csibcsa indiánok körében valóban létezett ez az évenkénti rituálé. Ez még inkább feltüzelte a spanyol kincskeresőket! Úgy gondolták, hogy minden bizonnyal létezik az Aranyváros is, hiszen nem ez volt az egyetlen indiánok által mesélt legenda, melyről később kiderült, hogy nem csupán kitaláció. A csibcsa rituálét alapul véve, megszületett az Eldorádó név, mely eredetileg El Dorado volt, amely azt jelenti: „az aranyozott ember”.

Számtalan ember indult a volt Inka Birodalom területén elrejtett kincsek nyomába, de sikerrel senki sem járt. A beavatott indiánok, vagyis az őrzők, apáról-fiúra hagyományozták a kincslelőhelyeket, a jelszót, mely feljogosítaná az aktuális kincskeresőt a kincs birtoklására. Az indiánok maguk ugyanis nem mertek hozzáérni a kincsekhez, hiszen az inkák átkot mondtak rá, illetve hitük szerint gonosz szellemeket idéztek meg, melyek őrzik a lelőhelyeket. Bár a kincsek egy része – és valószínűleg nagyon aprócska részről van szó -, előkerült az idők folyamán, még mindig kevesen hisznek Eldorádó létezésében.

Tagadhatatlan az a tény, hogy Dél-Amerikában, a régi Inka Birodalom területén rengeteg üres folt van még a mai napig a térképeken, hiszen az éghajlat, az állandó köd, a természet, és az ott élő indiánok nem engedik, hogy bárki megzavarja a nyugalmukat. Ennek ellenére számtalan sikertelen expedíciót indítanak az eltűnt városok, vagy az eltűnt kincsek megtalálására, és habár szinte folyton-folyvást különféle városok romjaira bukkannak, a nagy titokról senki sem hajlandó beszélni.

Terjeng azonban egy különös szóbeszéd, miszerint létezik egy törzs, melytől a többi indián is retteg. Több különböző forrás említi meg ezt a törzset, melynek tagjai fehérbőrűek és olyannyira harciasan védenek egy bizonyos területet, hogy mindenki igyekszik elkerülni azt! Egyesek szerint ők őrzik Eldorádó, vagy ha úgy tetszik, az Inka Birodalom titkát.

A boldogság utáni vágy mindig is megihlette az emberek fantáziáját függetlenül attól, hogy épp mely korban éltek. Eldorádó legendája egy örökérvényű történet hatalomról, mohóságról, pénzről, és egy nép kultúrájának elpusztításáról. Amennyiben valóban létezik az Aranyváros (akár Aranyvárosok), nem véletlenül őrzik ilyen elszántan. A világ talán még nem áll készen azokra a csodákra, melyek el vannak rejtve Dél-Amerika őserdői mögött. Azonban, hogy mi az igazság? Mindenki döntse el maga!

 

A tükör:

Elterjedt hiedelem: ha a tükör összetörik, bajt jelent. Ha éppen lány törte el a tükröt, 7 évig nem megy férjhez. Ennek a nálunk elterjedt babonának világszerte akadnak rokonai.

Az afrikai zuluk például nagyon félnek a vízbe nézni, mert akkor ott megjelenik tükörképük, és attól tartanak, hogy azt a krokodilus elragadhatja.
Az ősi társadalmi viszonyok között élő népek mindenütt sajátos tisztelettel veszik körül a tükörképet. Ami a tükörben megjelenik, az számukra nem visszavert fény – hiszen mit is tudhatnának ők erről -, hanem valami jelenés, szellem. A tükör ily módon félelmetes tárgy, mert látszólag benne lakik a bepillantáskor előbukkanó, tehát alvó alak.

Ha a tükör eltörik, ez a szellem bosszút áll. Ily nézetek magyarázzák meg, hogy a kőkorszaki, nekünk szinte elképzelhetetlenül nehéz viszonyok közt élő emberek miért készítettek fáradságos munkával “haszontalan” tükröket; s ha már annyi időt pazaroltak készítésükre, miért temették el a halottakkal.
Amerika aztékjai például tükröket csiszoltak obszidiánból, s e tükrök nagy számban kerültek elő a feltárt sírokból. Egyiptom ókori emlékei között is sok tükör akadt. A holtak tehát magukkal vitték a sírba a tükrök szellemét.

A valóságot – ez esetben a fénysugár szabályos visszaverődését a tükörlapon -, különböző történelmi-társadalmi viszonyok közt élő emberek más-más módon fogták fel.

Képtalálat a következőre: „tükör a mesében”

Hófehérke meséjében a gonosz királyné a tükörben levő szellemtől kérdezi meg, ki a legszebb országában? A régi orosz babona szerint az a lány, aki az újév első percében – kezében égő gyertyával – belenéz a tükörbe, háta mögött meg fogja pillantani jövendőbeli férjét. E. T. A. Hoffmann egyik novellájában – amelyet Offenbach is feldolgozott operájában – az ellopott tükörképről ír. Ezért is vált a tükör varázseszközzé, szellemidéző szerszámmá, amelytől a jövendőt kérdezték.

7 tükrös babona, amit fontos tudnunk

  1. Ha a tükör összetörik- 7 évig bajt hoz a házra.
  2. Ha a tükröt egy hajadon, vagy egy nőtlen ember töri el, akkor 7 évig nem nősül meg, vagy nem mehet férjhez.
  3. Ha halottas házban nem takarják le a tükröt, a halott a tükörben megjelenik, kísérteni fog. A tükörről a leplet a gyászmise után lehet csak levenni. (Máshol a hetedik hét végén szabad csak leleplezni, így szól a babona)
  4. Tükör előtt tilos gyertyát gyújtani, mert átjárnak rajta a szellemek.
  5. A tökröt, ha küszöbre teszünk, vagy az ajtóval szembe tesszük, akkor az ártó szellemek megriadnak saját képüktől és nem tudnak bejönni a házba. (Ennek a magyar babonának mását a feng shuiban is hasonlóan tartják)
  6. A hálószobába tett tükröt is baljósnak tartják, de ha a tükröt az ágy alá dugjuk, akkor a rossz álmot visszafordíthatjuk a segítségével.
  7. Érdemes a szerelmünket meglesni fésülködés közben, mert ha a tükörben a hátát nézi, akkor csalfa természetű, szereti, ha “utána néznek”, míg ha nem nézegeti magát hátulról, akkor hűséges természetű.

Képtalálat a következőre: „tükör babonák”

A babonák sokasága fűződik a tükörhöz, s a tükröződéshez. Sokan hajlanak hinni ezekben, mások kinevetik a babonákat. Egy biztos: Inkább legyünk óvatosak a tükörrel.

 

 Ogopogo:

A Loch Ness-i szörnyről biztosan sokat hallottál már, az Okanagan-tavi lény azonban kevésbé ismert. A furcsa szerzet akár Nessie rokona is lehetne, ő azonban Kanadában, pontosabban Brit Columbiában “él”. Az őslakosok legendája szerint Ogopogo egy rémséges sárkánygyík, aki a tó fenekén rejtőzik. A  lény 1872-ben bukkant fel először, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, igen sokan “látni vélték” azóta – a szemtanúk szerint a szörny kb. 6-15 méter hosszú lehet. Ahogy Loch Ness esetében Skóciában, úgy a víziszörny-biznisz az Okanagan-tónál is virágzik: évente rengeteg turista keresi fel a környéket, hogy lencsevégre kaphassák a szörnyet, aki egyelőre továbbra sem hajlandó felbukkanni.

20130306-ezo-4-rejtelyes-eset-ami4

Cím:



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 1
Tegnapi: 22
Heti: 53
Havi: 270
Össz.: 16 791

Látogatottság növelés
Oldal: Legendák, mítoszok
Live for the moment, regret it later - © 2008 - 2024 - no-regrets.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »